Már 91 éves is elmúlt, amikor még utasításokat adott: hogyan és hová helyezzem el a még megtalált fotóit. Közel húsz éve kezelem az életművét – több mint 70 ezer negatívot, papír pozitívot és diát dolgoztunk fel együtt kollégáimmal a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában -, és közben hallgathattam az elképesztően szép-szomorú történeteit.
A múzeumnak adományozott életmű az 1950-es évektől a 2000-es évekig a vizuális történet írás-olvasás olyan kortárs dokumentuma, amely elsőként került mennyiségét és sokféleségét tekintve a Történeti Fényképtár gyűjteményébe.
Ács Irén, a palóc lány, a szakmát a legnagyobbaknál tanulta: Székely Aladár műtermében és a HAFA-nál. Aztán nem csupán ízig-vérig fotóriporter lett jó hatvan évig, hanem a történelem legrosszabb és legszégyenteljesebb időszakának őrző-tevő emlékőrzője is. A szécsényi “eltüntetett” zsidóság örök emlékét hagyta ránk Őrizd meg… c. albumában. Meg hát a Palócföld, Nógrád, Hollókő – a gyökerek helyszíne – finom szemű alázatos őrzője, védője volt Ő.
A z Ország-Világ fotóriportereként itthon és külföldön egyaránt mindig az embert látta, finom, érzékeny riportjai nem csupán a szöveg illusztrálását adták – emberi történeteket, érzelmeket, egymás felé irányuló gesztusokat mondtak el.
Számos kiállítási dokumentáció, interjú és album őrzi gazdag riporteri életművét.
Tudatos, elhívatott, határozott ember volt – ha néha nehéz is volt Vele együtt dolgozni-alkotni – , mindig bizonyossá vált, igaza van a szívósságának.
A MNM falán egyetlen kortárs fotós neve van az adományozók emléktábláján: ÁCS IRÉN.
Sokfélesége, alkotói személyisége sokunknak hiányozni fog.
Kiscsatári Marianna, főmuzeológus, MNM Történeti Fényképtár
Fotó: Tóth József (Füles)
( A búcsúztatás részleteiről később)
