Kezdő technika

A kérdés jó, de előbb talán azt kellene boncolgatni, hogy ki is a természetfotós. A téma, a Természet, a legkézenfekvőbb, mindenki belebotlik jártában keltében, hiszen a természet körül vesz bennünket. Igen, de nem a városban, és az országutakat is járva mindenfelé villanypóznák, gyárkémények vagy küszíni fejtések, mint nagy sebek ékesítik a tájakat. Persze nem vonom kétségbe ezek hasznát, de ettől még nem tetszenek, sőt kifejezetten akadályoznak az alkotásban.

Az előző két számban a kedves fotóscélpontjaim egyikéről, a Pusztáról írtam. Ez a hely középeurópa legnagyobb kiterjedésű síkvidéke. Élővilága különleges, nem véletlen, hogy ma már a Világörökség része, hála az ügyön dolgozó megszállottaknak. Bár nem tisztem megítélni, ép ideje volt. Úgy gondolom és azt tapasztaltam, hogy megérdemli a védelmet. E cikk egy kicsit az emlékezés jegyében született, mert félek, ami elmúlt nehezen pótolható.

Az augusztus, talán még melegebb a júliusnál, de lehet, hogy csak úgy tűnik. Ilyenkor az igazat megvallva nem is szeretek fotózni, legalább is kerülöm a tűző napot, inkább elutaznék a Tátrába, vagy az erdélyi hűs hegyekbe. De a Puszta mégis vonz. Jó itt. Jó meleg van, de se baj. Sanyi bácsi tanyája kedvenc helyem volt, mert amióta nem Ő gazdája a területnek teljesen megváltozott a kisház és környéke. Ami nem változott, az a környék élővilága.

Június derekán a Tisza legszebb virága "nyílik", rajzik a tiszavirág, Európa legnagyobb és legszebb kérésze, hazánk egyik legféltettebb kincse, melyet még a helybeliek közül is csak néhányan láttak, és hitetlenkedve csodálkoznak, hogyan repülhet egy virág!

Májusban sok növény bontja szirmait az erdők alján, réteken, mocsarakban, mezőkön és mindenütt, amerre a szem ellát. A háztáji kis kertekben is ragyognak a szebbnél szebb virágok és itt-ott még virágzik néhány gyümölcsfa. Lassan itt a nyár, már jó meleg van, ezért menjünk egy kicsit hűsölni az erdők lombkoronája alá. Az erdőt járva ne menjünk túl gyorsan, mert akkor semmit sem fogunk észrevenni.

Április! A bolondok hónapja, miért is? Mert bolondos, szeles, változékony, kiszámíthatatlan?

Március van, hihetnénk joggal itt a tavasz, de még nagy hidegek vannak erre-arra. A deres fák már nem gyönyörködtetik a korán kelőket, akiknek már inkább a finom meleg napsütés hiányzik. A hónap közepén napközben, (ha nem jön az északi szél) már valóban melegen süt legkedvesebb égitestünk, a NAP.

Újévet, újévszázadot, sőt újévezredet is kezdtünk, de a természetet járók nem vigadtak igazán. Inkább visszasírják magukban a régi szép időket, amikor még gyalogosan lehetett cserkelni nagyvadra a budai hegységben, hogy csak 10-15 évvel ez előtti időkre gondoljak. Nem célom a kesergés, mert a kialakult helyzetet ugyan nehéz megváltoztatni, de nem reménytelen.

Szép, csodálatos, de hogyan készült? - kérdezik tőlem kíváncsian kiállításokon, vetítéseken. Nehéz helyzetbe hoznak, mert egy-egy képnek a története kisebb előadást és némi hozzá értést igényelne a hallgató részéről. Ebben a rovatban elmélyedünk egy kicsit a Természetfotózás rejtelmeiben, bonyolult és pofon egyszerű helyzetekben, sok képpel.

Áradás