Vörösiszap – Memento címmel nyílik fotótárlata Stiller Ákosnak, a hvgfotóriporterének a vörösiszap-katasztrófáról és az újjáépítésről. Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum 1. emelet, Apponyi folyosó és Todorescu terem. A kiállítást megnyitja Dr. Illés Zoltán környezetügyi államtitkár, látogatható még egy hónapig.

Vörösiszap – Memento

Vörösiszap – Memento címmel nyílik fotótárlata Stiller Ákosnak, a hvg
fotóriporterének a vörösiszap-katasztrófáról és az újjáépítésről. Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum 1. emelet, Apponyi folyosó és Todorescu terem. A kiállítást megnyitja Dr. Illés Zoltán környezetügyi államtitkár, látogatható még egy hónapig.

Vörösiszap – Memento

Magyarország eddigi legnagyobb, ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája történt 2010. október 4-én, amikor átszakadt a Mal Zrt. Ajka melletti X-es tározója és több mint egymillió köbméter vörösiszap és erősen lúgos víz elegye öntötte el Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A puszta számok is megdöbbentő nagyságúak: a katasztrófa következtében tíz ember vesztette életét, csaknem háromszázan szorultak egészségügyi ellátásra, százhúsz ember került kórházba. A károsultak száma meghaladja a hétszázat, 358 ház vált lakhatatlanná, a vörösiszap-katasztrófára az állam eddig több mint 35 milliárd forintot költött.

Vannak azonban más számok is, amelyek a pusztítás utáni összefogás mértékét mutatják: a gátszakadás óta összesen 145 ezer ember végzett sokszor emberfeletti munkát a helyreállítás és az újjáépítés során és karitatív szervezetek több mint 600 millió forintot fordítottak a kárenyhítésre. Egy pillanat alatt feszítette szét a több emelet magas védőfalat a vörösiszap, és sodort el mindent az útjából. Egy év kellett ahhoz, hogy az élet megpróbáljon visszatérni a régi kerékvágásba, elkészüljenek az új otthonok és emlékhelyek.

Ezek a számok, tények. Ami ezek a számok és tények mögött rejlik annak kíván ez a kiállítás emléket állítani. Azoknak, akiknek elöntötte a házát egy addig ismeretlen, mérgező anyag. Azoknak, akiknek a szomszéd faluba sodorta a kocsiját egy megállíthatatlan folyam. Azoknak, akiknek végig kellett nézniük, ahogy a gyereküket ragadja ki a kezükből a vörösiszap. Azoknak, akik eltűnt ismerőseiket keresték az iszapra lassan szemerkélő esőben. Azoknak, akik a családi házból mentették a menthetőt. Azoknak, akik egyenként mosták le kerti szerszámaikról az iszapot. Azoknak, akik a markológépek munkája után már nem tudják megmutatni senkinek azt a helyet, ahol felnőttek.

Azoknak, akik új életet kellett kezdeniük a régi romjain.

Őrájuk szeretnénk emlékezni.