Hegedűs 2 László a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció új generációjának legegyénibb hangú, kísérletező, filmnyelvet formáló alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva, rejtett összefüggéseket tár fel.Festészettel, grafikával, művészkönyvekkel, objektekkel egyaránt foglalkozik, de invenciózus alkotói magatartása egyéb műfajokban, a filmnél és a fotónál is teljes intenzitással és szakmai igényességgel jelenik meg. Mindig szokatlan képi megoldásokkal jelentkezik, bármelyik művészeti ágban alkot, bármilyen témát dolgoz fel. Műalkotásai leggyakrabban a mulandóságról vallanak. Talált, keresett és készített tárgyak, motívumok, képek és gondolatok a szereplői munkáinak, melyek egyik legfontosabb jellemzője a furcsa, megdöbbentő képzettársítás.
Hegedűs 2 műveinek intellektuális telítettsége, letisztult formanyelve egyaránt jellemzi mind a fotó és film, mind pedig a képzőművészeti alkotásait ( Keserü Katalin )

H2:
Munkáim szuggesztív hatású képeire elsősorban az a jellemző, hogy transzformálom őket és ez által a képzelet műtárgyaivá válnak. Ezek a képek olyan belső hanggal vannak feltöltve, ami a szemlélőben hangulattá válik. A látvány tárgyi valóságán átszivárog a lét irrealitása. Elköszöntünk, majd emlékké változtunk. Én másképpen érzek és nézek rá a világra. Rendelkezem azzal az érzékkel, ami olyan képeket, képzeteket hoz létre, melyek túlmutatnak a hétköznapok, a hétköznapiság valóságán. Amit létre hozok, az egy csendes, esztétikummal is vállalt, transzformálással létrehozott, transzcendens világkép. Az élet dolgait szemlélem, rögzítem, vagy rátalálva átalakítom azt. Ez által válnak vizualitásom teremtményeivé. Olyanok ők, mintha mondanának valamit arról, amit gondolok a valóságról, a világról, a létről. Ez a valami „a mintha” a lényegük ezeknek a képeknek. Ez az, amit én művelek, ez az amit H2 a világról a képei által el akar mondani. Ez több mint a színek és formák képpé rendezett vagy „rendezetlen”összessége. Verbálisan ez úgy értelmezhető, mint például az a mondat, ami az idő múlásáról „beszél”, de a létről, létezésről szól: A jövő a jelenre hullva hull a múltba. Ilyen, és ehhez hasonló, az, ami H2 képei belső hangjával, vizuális artikulációjával, a kevesek magányával közölni akar. Virtuális virtuóz víziók, vizuális költészet, vizuális zene. Hegedűs 2 művei, képsorozatai az eltűnő létből, az önpusztító, ambivalens emberi világból kimentett hallhatatlan szerzemények. (H2014)

Hegedűs 2 László a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció új generációjának legegyénibb hangú, kísérletező, filmnyelvet formáló alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva, rejtett összefüggéseket tár fel.
Festészettel, grafikával, művészkönyvekkel, objektekkel egyaránt foglalkozik, de invenciózus alkotói magatartása egyéb műfajokban, a filmnél és a fotónál is teljes intenzitással és szakmai igényességgel jelenik meg. Mindig szokatlan képi megoldásokkal jelentkezik, bármelyik művészeti ágban alkot, bármilyen témát dolgoz fel. Műalkotásai leggyakrabban a mulandóságról vallanak. Talált, keresett és készített tárgyak, motívumok, képek és gondolatok a szereplői munkáinak, melyek egyik legfontosabb jellemzője a furcsa, megdöbbentő képzettársítás.
Hegedűs 2 műveinek intellektuális telítettsége, letisztult formanyelve egyaránt jellemzi mind a fotó és film, mind pedig a képzőművészeti alkotásait ( Keserü Katalin )

H2:
Munkáim szuggesztív hatású képeire elsősorban az a jellemző, hogy transzformálom őket és ez által a képzelet műtárgyaivá válnak. Ezek a képek olyan belső hanggal vannak feltöltve, ami a szemlélőben hangulattá válik. A látvány tárgyi valóságán átszivárog a lét irrealitása. Elköszöntünk, majd emlékké változtunk. Én másképpen érzek és nézek rá a világra. Rendelkezem azzal az érzékkel, ami olyan képeket, képzeteket hoz létre, melyek túlmutatnak a hétköznapok, a hétköznapiság valóságán. Amit létre hozok, az egy csendes, esztétikummal is vállalt, transzformálással létrehozott, transzcendens világkép. Az élet dolgait szemlélem, rögzítem, vagy rátalálva átalakítom azt. Ez által válnak vizualitásom teremtményeivé. Olyanok ők, mintha mondanának valamit arról, amit gondolok a valóságról, a világról, a létről. Ez a valami „a mintha” a lényegük ezeknek a képeknek. Ez az, amit én művelek, ez az amit H2 a világról a képei által el akar mondani. Ez több mint a színek és formák képpé rendezett vagy „rendezetlen”összessége. Verbálisan ez úgy értelmezhető, mint például az a mondat, ami az idő múlásáról „beszél”, de a létről, létezésről szól: A jövő a jelenre hullva hull a múltba. Ilyen, és ehhez hasonló, az, ami H2 képei belső hangjával, vizuális artikulációjával, a kevesek magányával közölni akar. Virtuális virtuóz víziók, vizuális költészet, vizuális zene. Hegedűs 2 művei, képsorozatai az eltűnő létből, az önpusztító, ambivalens emberi világból kimentett hallhatatlan szerzemények. (H2014)