Az album csodálatos fotók segítségével mutatja be a Duna-Dráva Nemzeti Park valamennyi tájegységének jellemző tájait, társulásait, növény-és állatfajait. Különösen azokat az egyedi előfordulású vagy ritka fajokat állítja reflektorfénybe, amelyek élettere szinte kizárólag erre tájra korlátozódik, másutt nem élnek, nem élhetnek vagy az emberi tevékenység következtében fokozottan veszélyeztetett helyzetbe kerültek.
Duna-Dráva Nemzeti Park változatos tájai, a Zalai-dombság Dráváig nyúló vonulatának illír bükkösökkel borított völgyeitől Gemenc jellegzetes pannóniai típusú ártéri területéig terjednek. A nemzeti park különböző típusú természetes és természet közeli vizes élőhelyek közel 250 km hosszú láncolata, amelyben a láncszemek egymással szervesen kapcsolódva, ökológiai folyosót alkotva kísérik két nagy folyónkat, a Dunát a Sió torkolattól az országhatárig, a Drávát a teljes hazai szakaszán. A nemzeti park létének alapja a víz. A Dunának és a Drávának számos morotva, mocsár, holtág, mellékág köszönheti a létét, de a víz élteti és tartja fenn a hullámterek és az árterek világát, sőt még a folyókhoz közvetlenül nem kötődő területeken, a Barcsi Borókásban, de még az őrtilosi és zákányi dombokon is alapvetően a víz határozza meg a természeti folyamatotok irányát. A védett terület igen jelentős része az ősi vadvízi világot tükröző állapotban maradt fenn. A buja vegetációjú ártéri erdő, az itt élő a világhírű nagyvad állomány, a halakban gazdag vizek a természet kimeríthetetlen kincsestárának közvetlenül is hasznosítható részei. A nemzeti park azonban nem csak ezt hivatott megóvni, hanem az itt kialakult, összetételében, sokféleségében és működésében különleges érdekes, évről évre megújuló ökológiai egységet, és azt harmonikus tájat, amelyek ennek az egyedülálló folyóártéri területeknek a máshoz nem hasonlítható páratlanul hangulatát, varázsát adják, hiszen a Európában a Duna-Delta mellett itt találjuk a Duna legnagyobb, eredeti állapotában megmaradt összefüggő ártéri területét.
Alexandra Kiadó, 239. oldal, 203 fotó
