Szöveg
Szép, csodálatos, de hogyan készült? - kérdezik tőlem kíváncsian kiállításokon, vetítéseken. Nehéz helyzetbe hoznak, mert egy-egy képnek a története kisebb előadást és némi hozzá értést igényelne a hallgató részéről. Ebben a rovatban elmélyedünk egy kicsit a Természetfotózás rejtelmeiben, bonyolult és pofon egyszerű helyzetekben, sok képpel
Koncz Attila sorait közöljük. Az Ő válasza volt a legrészletesebb, tévedései lényegtelenek:
Egy kellemes napsütéses délutánon zárt lombozatú erdőbe csalt a szíved. A témákat fürkészve megláttad a gombákat és a rajtuk szorgalmasan tevékenykedő bogárkát. Lelki szemeid előtt megjelent egy kompozíciós elgondolás. A hozzá szükséges felszerelés pedig nemsokára a kezedben is volt. A képen nem látok extrém leképezés miatt jelentkező torzításokat, szerintem 50 mm körüli gyújtótávolságú objektívvel dolgoztál. A háttér részletei így jól kivehetők, a pillanat az erdő életében ezért a lehető legtermészetesebb hatást kelti a nézőben. Úgy látom, hogy a fényeket is természetes mivoltukban használtad, bár az is lehet, hogy baloldalról derítőlap vagy vaku segítségét vetted igénybe. A kis zoomod fényerejéből kiindulva az expozíció 30-ad vagy 60-ad lehetett, a témát kiemelő beszűrődő fény így a kép legvilágosabb része. Rekeszértéknek 4,5-5,6 körüli értéket tippelek. Az állvány használatát egyértelműnek vélem, nekem is most gyarapodott a felszerelésem egy komolyabb gömbbel és rendkívül hasznosnak találom sok témához. Komoly türelemjáték a jelenet elcsípése, hiszen nemigen látni ormányos bogarakat statikusan hosszú ideig. Biztos több elfogadható kép született, ám ezen lett a legaranyosabb a kis bogár mozdulata.
Gratulálok a képhez, nagyon tetszik!
A nagyon jó válaszhoz nem sok hozzáfűzni valóm van. Az objektív gyújtótávolsága nem 50mm volt, hanem 60, esetleg 70 mm. Most elhanyagolható a különbség. Ritkán készítek ilyen ránézeti képet, de ebben az esetben ez tetszett a legjobban. A jó mélységélesség elérése miatt 8-as blendét alkalmaztam. A derítőlapos fényterelést is kitűnően felfedezted, ami visszafogottabb a főfénynél, valójában ez a kép titka. Halkan jegyzem meg: a kis ormányos bogár, a fényképezés közben mászott fel a gombára. Addig a levelek alatt bóklászhatott. Egy pillanatra megállt - klatty - majd tovább állt. Örültem a találkozásnak!
Mielőtt elkezdeném új témánkat, előbb visszatérek az előző számban említett makro technikára. Egy helytelen mondat helyreigazításával kezdem: "A papír oldalra is kihajlik, és a vaku reflektorának síkjára nem merőleges, inkább a derékszög felé közelít." Ez így téves, a mondat helyesen így hangzik: A papír oldalra is kihajlik, és a vaku reflektor síkjára nem merőleges, inkább a 45 fokos szög felé közelít.
A jobb érthetőség érdekében készült az ábra, melyen jól látszik, hogy a vaku fénye a derítőlapon megtörve közel derékszögben folytatja útját, és így természetesebb irányú és erősebb a fénye, mint derítőlap nélkül. Még egy gondolat, melyre Varró Géza fotográfus reagált: "Nagy kedvencem ez a technika, mert fényveszteség nélkül ereszkedhetek le, az 1:1-es nagyítási tartomány alá, az apróságok világába." Észrevételét követően hosszasan egyeztettünk telefonon, miközben ellenőriztem a tárgyasztalon összeállított felszerelésen a gondolatokat. A gondolattal kapcsolatban igaza van Gézának abban, hogy ezt nagy általánosságban így nem lehet kijelenteni, mert a megfordított objektív fényereje nem azonos, az alaphelyzetben igaz fényerővel. A hátsó lencsetag lényegesen kisebb a frontlencsénél, így kb. 2 blende a fényerő csökkenés. Ezt Géza a fotósuli egy későbbi számában, majd ettől részletesebben ábrákkal és képletekkel is levezeti. Véleménye szerint azonos leképzés esetén nem lehet fényerő növekedést elérni az objektív megfordításával. Ezt a gondolatot részben én is megerősíthetem, mert összeállítottam a felszerelést a lehetőségeim szerinti két módon, hogy ellenőriztem a tapasztaltakat. Először arccal előre felszereltem az objektívet (2,8/30-70 zuum) a kihuzat elé, majd ugyanazt a leképzést beállítottam az objektív megfordításával is, mindkét esetben azonos expozíciós időt mértem. Tehát az expozíciós idő változásában nem volt különbség 1:1-es leképzés esetében. Viszont amikor növeltem a leképzés 3:1-re, akkor megváltozott a helyzet, mert így két blendével rövidebb expozíciót mértem, az általam kedvelt középsúlyos fénymérési lehetőséggel. Géza tanácsára spot méréssel is megismételtem a méréseket és így már csak 1 blendével exponálhattam volna rövidebbet, mint a kihuzatos összeállítással. Ez a különbség szerintem abból adódik, hogy az ugyanolyan leképzéshez a kihuzat és az objektív hossza több mint 30 cm volt, míg a megfordított összeállítás 20 cm-nél rövidebb. Valószínűleg a kb. 10 cm különbség lehet az oka az általam említett fényveszteség előnyös alakulásának, ugyanolyan leképzés és ennek az objektívnek a használata mellett. Természetesen nem ez a legszakszerűbb módja az apróságok fényképezésének, de mivel nekem nincs más objektívem, így csak arról számolhattam be, amit az illusztrációul szolgáló kép elkészítéséhez használtam, tapasztaltam. De akinek van lehetősége, az inkább makró objektívvel fotózzon, mert ezek erre a célra vannak korrigálva.
Géza szerint Robinak nem volt igaza abban, hogy az objektív megfordításával a mélységélesség nagyobb lett. Ez optikailag lehetetlen, viszont kétségtelen, hogy kontrasztosabb, és jobb rajzolatú az ily módon használt objektív, ezért a kép összességében élesebbnek tűnik. Valóban így van, mert ha ehhez az objektívhez hosszú kihuzatot használunk nyitott blendénél, akkor kifejezetten lágy lesz a kép, és 22-es rekesznél sem lesz igazán kielégítő az eredmény. Ezért nem is ajánlott, az 1:1-es leképzés alatt, kihuzat és rendes állású zuum objektív használata!
Köszönöm az észrevételeket, és remélem, hogy tanulságos és kielégítő a kiegészítés!
Most pedig lássuk új témánkat a derítéssel kiegészített világítás technikát természetes körülmények között.
Gyakran fordul elő, hogy természetes világítási körülmények között nagyon megnő a kontraszt a megvilágított és az árnyékos részletek között. Ilyenkor jobb híján választani kell, hogy mi legyen helyesen exponálva, a főfény megvilágította részletek, vagy az árnyékos oldal. Gyakran nincs jobb lehetőség mint az a kompromisszum, hogy átlagot húzunk és egy kicsit alá, és túl is exponáljuk a képet. A nem túl szimpatikus eredményt derítéssel lehet korrigálni. A másik oldalon levő két képeket egyszerűen egy kis tükör segítségével derítettem vissza. Ez a gomba felvételen a legfeltűnőbb és ezért nem is jó, mert itt két fő fény is látható és ez erősen eltér a természetes világítástól.
Viszont a hernyó esetében jól sikerült, mert itt a hátulról érkező napfény csak a szőröket világítja meg erőteljesen, a tükör csak a testet deríti meg. Számunkra tehát ez utóbbi tűnik a főfénynek, és ez így rendben van.
A kökény is ellenfényben készült, és ez jól látható az ágacska élfényén. Nem akartam megváltoztatni a főfény irányát, ezért egy félarany színű kerek derítőlappal alulról visszaderítettem egy kicsit, hogy a kökény színe is látható legyen.
A májvarózsa esetében egészen más a helyzet. Itt a főfény iránya nem változott meg és nincs kiegészítő derítés sem. A kemény délutáni napot kellett megszelídíteni, mert beavatkozás nélkül, a szirmok éle, illetve a napsütötte részletek és az árnyékos részletek között minimum 3 blende különbség is adódhat. Ha a szirmokat helyesen kiexponálom, akkor a virág belseje illetve az árnyékos részletek elvesztik színüket, és sötétek lesznek. A problémát úgy oldottam meg, hogy a fényforrás útjába, a nap és a virág közé, egy szinte teljesen áttetsző fóliát helyeztem, ami szétszórta az erős sugarakat. Hasonló eredményhez vezetett volna egy fehér esernyő használata is, de akkor egy teljesen egyenletes szórt fény keletkezett volna. Az is szép és gyakran szükséges is, de én láttatni akartam a főfény irányát, és némi árnyékot is, ami erre utal.
A legegyszerűbb derítőlap egy fehér karton, de ragaszthatunk rá különböző színű és struktúrájú felületeket. Aranyat, ezüstöt, vagy ezek kombinációját. Lehet különféle színű és felületű gyári derítőlapokat is vásárolni, melyek nagyon praktikusak, összehajthatóak. Vannak természetes derítő felületek, mint egy homokos napsütötte partszakasz, a vízfelszínek általában, a hóval borított felületek, de egy kicsi, száraz, világos színű falevél is szolgálhatja céljainkat.
Jó fényeket!
Ezzel a képpel kapcsolatban felteszek egy kérdést: - Önök szerint: Hogyan készült? - Írják meg, mit gondolnak! Az igazsághoz legközelebb álló változatot közzé tesszük.
