Nem hiszem, hogy akadt fényképész, akinek annyi jó felvétele lett volna Karádi Katalinról, Csortos Gyuláról, Mezei Máriáról, Jávorról, Mályról, Szőke Szakállról, Págerről…
… de szívesen sorolnám még őket, miközben önnön lelkesültségemet azzal hűtöm, hogy számolgatom: kik és hányan ismerik e neveket ma, s sorakoztatnák tovább velem: Gózon, Bordy Bella, Putty Ria, Somogyváry Rudolf… Igen ezeket mind és még sok ezret, valamennyit egyetlen fényképész, Inkey Tibor hagyta a világra, ránk. Ő megtette a magáét, fényérzékeny ezüstkristályokba rögzítette a halandók arcvonásait, nekünk nem hagyva egyéb feladatot, mint emlékezni rájuk a képek által.
De ez a sztárfényképész, csillagok megörökítője nem csak ennyit tett.
Hűségesen követtem őt költözködései során lakásról lakásra, a Tigris utcától Budaörsig, s nézegettük mindenütt teméntelen fotós dobozának tartalmát, s beszélgettünk. Sokat. Első mesteréről, a székesfehérvári Tóth Károlyról, sümegi műterméről, ‘csöpögős fényképész’ koráról, majd a filmgyárról, a háborúról, a szövetkezetesítésről, amikor egy maga konstruálta, kézzel, lábbal egyszerre működtetett másológéppel 210 százalékot teljesítve lett a személyigazolvány képek sztahanovista előállítója a Fényképész Kisiparosok Termelő Szövetkezetében.
A kátéeszben. Micsoda szavak. Figyelem magam, miközben a lányaimmal beszélek. A néhány éve még közhasznú szavakat ezek a kiskamaszok sohasem hallották. Meg kell magyaráznom a jelentésüket. Persze ez nem is nagy baj, ha jobban belegondolok. Olyan sokat nem vesztettek. Más kérdés, hogy nyernek e valamit a ciber, virtuális, digitális, rap meg egyéb műszavak által, de ettől fájjon az ő fejük.
Be kell fejeznem Inkeyt. Húsz sor engedélyeztetett az ő kilencven esztendejére. Szóval sztárok fényképésze, az események élesszemű megfigyelője, azaz fotóriporter, műtermes portréfotográfus, városfényképész és még egy csomó más volt egyszemélyben. A fénykép művésze. Nekem meg tanítóm, bablevesfőző öreg barátom.
Könyvei: Bécs. Bp. 1971., Kunszt Jánossal közösen: A budai várnegyed a felszabaduláskor és ma. 1975., Inkey Tibor- Kunszt János: Budapest a felszabaduláskor és ma. 1975., A csillagok örökké élnek. Múzsák, Bp. 1988., Fotó Inkey. Pelikán, Bp. 1994.,
