Hiller István oktatási és kulturális miniszter szerint Robert Capa, az egyik leghíresebb magyar származású fotóművész munkái a magyar kulturális örökség részét képezik. Ezt a tárcavezető a Ludwig Múzeumban megrendezendő Robert Capa – kiállítás alkalmából tartott sajtótájékoztatón mondta.
A tárcavezető úgy vélekedett, a Robert Capa – kiállítás csütörtöki megnyitója „ünnepnap” Magyarország, a magyar kultúra számára.
Hangsúlyozta, Robert Capa hagyatékának Magyarországra kerülése csaknem három év együttműködésének eredménye. Ez az együttműködés azonban nem ér véget a Capa – kiállítás megrendezésével.
Hiller István köszönetet mondott mindazoknak – köztük William E. Hartshornnak, az International Center of Photography (ICP) főigazgatójának, munkatársainak, a Ludwig Múzeum munkatársainak, a Capa – kiállítás kurátorainak, Orsós László Jakabnak, a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatójának -, akik az elmúlt években azon munkálkodtak, hogy Robert Capa fotóival gazdagodjék a magyar kulturális kincsestár.
„Olyasmit tettünk együtt – magyarok és amerikaiak -, ami a magyar kultúra iránti tiszteletet, Capa iránti megbecsülést kifejezi” – fogalmazott.
Mint rámutatott, a Capa-hagyaték Magyarországra kerülése új lendületet adhat a magyar fotóművészetnek és a magyarországi fotográfus-képzésnek.
Az oktatási és kulturális miniszter reményét fejezte ki, hogy a kiállítást nagyon sokan megtekintik, s egy olyan folyamat indul el, amiért érdemes Magyarországra, Budapestre látogatni. A Capa név vonzza a látogatókat – fűzte hozzá.
Willis E. Hartshorn, az International Center of Photography főigazgatója köszönetet mondott Hiller Istvánnak ez együttműködésért.
Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Robert Capa számára a fényképezés olyan eszköz volt, amellyel kifejezhette politikai megnyilvánulását, érzéseit. Bár Capa haditudósító volt, az is érdekelte, milyen hatást gyakorol a háború a civilekre. Fotóiban nincs semmi mesterkéltség.
Willis E. Hartshorn kiemelte, Cornell Capa, Robert Capa öccse bizonyára örülne, ha látná, milyen szeretettel fogadták fivére fotóit Magyarországon.
Háttér
A világhírű, magyar származású fotóművész, Robert Capa képeiből összeállított fotógyűjteményt a New York-i International Center of Photography (ICP) ajánlotta fel megvételre a magyar kormánynak. Az alapítványt a művész öccse, Cornell Capa, aki maga is ismert fotós, hozta létre 1974-ben. Az ICP egyik fő feladata a Capa-hagyaték gondozása, de emellett fotóarchívumként, galériaként és fotóiskolaként is működik.
1990-ben Cornell Capa úgy döntött, hogy a gyűjtemény úgynevezett master anyagát, amely 937 képet tartalmaz, átadja a Tokiói Fuji Art Múzeumnak megőrzésre. A képeket Richard Whelan, Robert Capa életrajzírója és Cornell Capa közösen választotta ki a hagyaték mintegy 70 ezer tételre rúgó negatívanyagából. Arra törekedtek, hogy az 1932 és 1954 közötti életút valamennyi jelentős állomásáról maradjanak emlékek: kronologikusan és tematikusan építették fel a csaknem 1000 darabból álló válogatást. A 937 kép pontos adatokkal ellátva, egyes háborús helyszíneken történtek rövid összefoglalásával katalógusszerűen a Phaidon Kiadónál jelent meg 2001-ben. E 937 felvétel negatívjáról az 1990-es évek elején Cornell Capa felügyelete mellett nagyítás készült három példányban, s paszpartuzva, tematikusan rendezve az ICP-ben megtekinthető. Egy sorozat tehát a múzeumé, egy Tokióban található, míg a harmadik válogatás a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülő gyűjtemény alapját képezi. A fotókról ebben a kidolgozásban és ebben a formában további példányok már nem készülhetnek.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) a Magyar Nemzeti Múzeumnak 300 millió forint támogatást nyújtott a 937 darabból álló gyűjtemény, az 50 darab vintage kópia és portrék vásárlására, valamint az első magyarországi kiállítások megrendezésére.
A válogatás tartalmazza a már publikált, Capát igazán híressé tevő 500 fotót, de azokat is, melyeket korábban soha nem láthatott a közönség. Az öt fontos háború – spanyol polgárháború, a japán invázió Kína ellen, az izraeli háború, a II. világháború, Indokína – eseményeinek megörökítése mellett Capa háborúban és békében történő rövid kiruccanásairól, hivatalos utazásairól is kaphat az érdeklődő benyomást. Dánia, Belgium, Franciaország, Magyarország, Spanyolország, Kína, az Egyesült Államok, Mexikó, Anglia, Észak-Afrika, Olaszország, Németország, az egykori Szovjetunió, Lengyelország, Hollandia, Izrael, Japán, Indokína jelentik azokat a topográfiai helyszíneket, melyeket Capa beutazott és megörökített.
A Ludwig Múzeumban látható Capa – kiállítás
A Ludwig Múzeumban látható kiállítás gerincét a Mestersorozatból válogatott képcsoportok alkotják. A több mint 200 kép az életműből kiemelt témákon keresztül, kronologikus sorrendben követi Robert Capa haditudósítói karrierjének meghatározó állomásait.
A tárlat Budapesttel indul – családi képek, portrék és egyéb dokumentumok bemutatásával -, majd a Berlinben kapott első komoly megbízáson (a száműzetésben élő Lev Trockij 1932-es koppenhágai beszédéről készült sorozat), és a párizsi évek viszontagságain keresztül érkezik meg az életmű legmeghatározóbb időszakához, amelynek három éve (1936-1939) alatt – a spanyol polgárháborúban és a kínai-japán háborúban – Friedmann Endre / André Friedmann Robert Capává, a világ leghíresebb háborús fotóriporterévé válik.
A továbbiakban a világháborús hadszínterek következnek: az Észak-Afrikában, Szicíliában, Dél-Olaszország frontjain és az 1944. június 6-án, a normandiai partraszálláskor készített képek. A Steven Spielberg filmrendezőt is megihlető D-nap sorozatot a németekkel kollaboráló francia nők meghurcolását, majd Párizs felszabadítását dokumentáló képek követik. A háborús riportképek sorát az ardenneki offenzíva és a szövetségesek németországi előrenyomulásának fotói zárják le.
Capa világháború utáni munkásságát az Izrael állam megalapításáról, harcairól, a bevándorlókról és menekültekről készített riportjai, valamint az 1947-ben John Steinbeckkel a Szovjetunióba tett utazás, majd az 1948-1949-es kelet-európai körút fotói reprezentálják, köztük több budapesti felvétel. A kronológiai sort az indokínai képek és közvetlenül a tragikus halála előtt készített, 1954. május 25-ei felvételei zárják.
Külön részt kaptak fotóriporteri munkájával elválaszthatatlanul összefonódó társasági életének képi dokumentumai. Megszokott életvitelét, örök bohémként, a fronton sem adta fel, erről az ott elkapott békés-derűs pillanatok fotói tanúskodnak. A háborús tudósítások mellett született portréi a korszak számos nagy alakját és a számára fontos személyeket – kollégákat, barátokat és szerelmeket – örökítik meg, köztük Pablo Picassót, Ingrid Bergmant, John Steinbecket és Ernest Hemingwayt.
A hazai közönség csupán elvétve találkozhatott azokkal a külföldi hírlapokkal, magazinokkal, amelyekben Robert Capa nagyhatású, világszerte szenzációt keltő riportjai megjelentek. Ezért az egyes témákhoz illeszkedve, e lapok közül is szerepel néhány a kiállításon. A Capa pályafutása szempontjából is meghatározó riportázsok megmutatják, hogy hogyan, milyen formátumban és kontextusban láthatta az angol, francia, amerikai olvasó a haditudósító képeit.
A kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum rendezte.
A kiállítás kurátora: Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora.
A kiállítást tervezte: Bak Andrea
Robert Capa-kiállítások
2009. március 6-16. – Magyar Nemzeti Múzeum: az ingyenesen látogatható kiállítás célja az érdeklődés felkeltése volt az újonnan vásárolt Robert Capa-fotógyűjtemény iránt. A gyűjtemény terjedelmét, sokszínűségét multimédiás eszközök használatával mutatta be a múzeum.
Kurátor: Baji Etelka és Lengyel Beatrix (Magyar Nemzeti Múzeum)
2009. július 3-október 11.– Ludwig Múzeum: az első nagykiállítás, amelyen a gyűjteményből 200-220 kép lesz látható. A tárlat célja kortárs kép kialakítása Capa munkásságáról, illetve megmutatni, mit jelent a hagyatéka 2009-ben. A tárlat a széles közönségnek és a szakmának is számtalan újdonságot, érdekességet kínál majd a világhírű fotóművész rendkívüli életművéből.
Kurátor: Páldi Lívia (Műcsarnok)
2009 novemberétől egy országos vándorkiállítás keretében mutatnak be egy válogatást a gyűjteményből az alábbi városokban: Pécs, Dunaújváros, Salgótarján, Eger, Szombathely, Szolnok, Békéscsaba, Paks, Szeged, Debrecen, Sárospatak, s a tervek szerint Miskolc és Győr.
Kurátor: Páldi Lívia (Műcsarnok), Lengyel Beatrix (Magyar Nemzeti Múzeum)
Robert Capa
1913. október 22-én született Friedmann Endre Ernő néven, Budapesten jómódú szülők második gyermekeként. Utána következett Kornél, aki később Cornell Capaként vált ismertté. Robert Capának baloldali értelmiségiként hamar el kellett hagynia Budapestet, 1931-ben érkezett Berlinbe, ahol a Deutsche Hochschule für Politik tanfolyamaira járt, és a Dephot Fotóügynökségnél helyezkedett el. Első fényképezőgépét Kepes Györgytől kapta. Berlini beilleszkedését Kepes György mellett pesti barátja, a később híressé váló fotóriporter, Besnyő Éva segítette. 1933-ban Berlinből is el kellett költöznie, Párizsban telepedett le, ahol André Kertész állt mellé, de Gisèle Freund, Chim, Henri Cartier-Bresson is jó ismerősei közé tartozott. 1934-ben szánta el magát a névváltoztatásra, s ettől kezdve Robert Capaként szignálta képeit. Az 1932-ben készített egyedülálló Trockij-sorozata óta neve jól csengett a legjobb képes folyóiratok körében is, a Vu, a Regards és a Life magazinok közölték képeit. 1936-1937-ben részt vett a spanyol polgárháborúban, s ekkor készítette az őt halhatatlanná tevő A milicista halála című felvételét. 1938-ban a japán megszállás idején hat hónapot töltött Kínában, majd Párizs, Spanyolország következett. 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le. A II. világháború kitörése után Angliában, Afrikában, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Németországban fényképezett. Nevéhez fűződik egyebek mellett az amerikai partraszállás megörökítése is. 1947-ben John Steinbeckkel hosszabb időt töltött az egykori Szovjetunióban. 1947-ben megalapította a Magnum Fotóügynökséget, melynek vezetését halála után testvére vette át. Ebben az évben Törökországból, Izraelből küldte felvételeit. 1948-ban hat hetet töltött Magyarországon. 1954-ben a Life magazin felkérésére Indokínába utazott, ahol egy akna okozta a halálát.
A művész helyett a fighter ’harcos’ kifejezéssel illették, hiszen fiatalkorától kezdve a háború, a háborúk határozták meg az életét. Tizennyolc év alatt öt háborúban vett részt, noha vonzotta a veszély, gyűlölte a háborút, amely majd az életét is követelte. Mottója szerint „If your pictures aren’t good enough, you aren’t close enough” „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”, azaz a témához közel kell menni, csak úgy hiteles. A hitelesség, a háború okozta szenvedés együttérző bemutatása képeinek egyik legnagyobb erénye. Elkötelezett fotográfus volt, az áldozatok oldalára állt.
Klus Honnef szerint mitológiai magasságokba emelkedtek képei témái, miközben ő csak megörökíteni akart.
International Center of Photography (ICP)
1974. április 14-én alapította Cornell Capa testvére emlékére. A New York-ban található intézményben fotóiskola is működik. A múzeum, az iskola egy kiállítási hellyel bővülve a fényképezés gyakorlati ismereteinek elsajátítása mellett a nagy elődök munkásságának megismertetését is fontosnak tartja. Ezt szolgálják a megjelentetett kiadványok, a rendszeresen tartott workshopok, szimpóziumok, valamint szemináriumok is.
Az Amerikában is egyedülálló iskolában évente kb. 400 kurzuson 6000 hallgató fordul meg a világ minden tájáról, egyesek csak néhány alkalommal, mások több évre érkeznek ide. A fotózás legősibb eljárásaitól a digitális technika legmodernebb válfajaiig lehet elsajátítani itt a hightech technológiával felszerelt laboratóriumokban mindent, amit ma a fotózásról tudni kell. Egy év után lehet az első oklevelet megszerezni, ezt master programok követik. A hosszabb stúdiumok után lehet diplomát szerezni. Az oktatók nagy része meghívott előadó.
Az ICP a kiállítási vezetők mellett rendszeresen ad ki hírlevelet, internetes oldalán (www.icp.org) pedig közli az információkat, de emellett számos, átfogó tematikájú katalógust is megjelentet, pl.: Young America: The Daguerreotypes of Southworth and Hawes.
A múzeum mintegy 100 ezer eredeti felvételt őriz a fotózás őskorától napjainkig. Jelentős hagyatékkal – egyebek mellett Robert Capa Archivum, Weegee Archiv, Roman Vishniac Archivum, Daniel Crown Gyűjteménye stb. – rendelkezik.
A könyvtárban 15 ezer kötet várja az olvasókat, kétezer életrajzi fájlra lehet rákeresni, csaknem 6000 újság, folyóirat segíti a kutatást.
Budapest, 2009. június 2.
