Kis túlzással mondhatjuk, hogy régebben ismerem Vékás Magdit, mint amennyi az itt megjelentek átlagéletkora… Mi következik ebből? Hogy ennyi idő alatt már szinte mindent elmondtam neki a szemibe, és a háta mögött másoknak, tehát biztos lesznek olyanok, akiknek már a könyökén jövök ki.
Mégis, az ember egy kiállításmegnyitóra összekapja magát, tudja, hogy ez sokaknak ünnep, alkalom a találkozásra, beszélgetésre, csak a köszöntés és a borivás között még el kell viselni egy embert, aki csak mondja, mondja…